Nem tudom miért, talán pillanatnyi elmezavar miatt, úgy döntöttem, hogy megnézem élőben. Aztán a harmadik gólnál (kitisztult az elmém) besokaltam és elmentem aludni.

A következő megfigyeléseket tettem:
Támadásban akkora nullák voltunk, hogy arra nincs szó. Duchene-ék akartak, de veszélyt ők sem tudtak jelenteni a Yotes kapujára, de legalább ellenük koncentrálnia kellett az ellenfélnek, a többiek ellen igazából oda sem nagyon kellett figyelniük, mert ők teljesen reménytelenek voltak. Factort valamiért Bordieval küldte be rendszeresen ez a nagyokos Sacco. Mitchel a szezon második felében kb. egy emberhátrány, még talán Papsajt az, akiben érezni lehetett hogy akar valamit.
A védelemmel nem volt gond a harmadik gólig. A PP-ben nagyon elszúrták a cserét, illetve nem számoltak azzal, hogy Smith kb. a legjobb kapus ütővel, de egy PPG még belefér.
Varlamov meg olyan potyákat kapott, mint Theodore a legrosszabb napjaiban. Az első gól egy vicc volt, világ végéről, nem takarásból, csuklóból, a harmadik meg a kapu mögüli lövés volt, ami kapura sem ment, de valahogy behúzta magának.
Szóval az egész csapat egy rémálom volt. Amióta figyelem a csapatot a 3 legrosszabb teljesítményben benne volt a tegnapi. Az volt az érzésem, hogy ha egy napig játszanánk akkor sem ütnénk gólt. Hogy a meccs második felében mi történt, arról szerencsére semmit nem tudok, de nem is érdekel.